Az ókori Róma története

Róma tananyag felépítése:

• Kora történet - alapítás
• Róma válsága (patrícius-plebejus harctól Augustusig)
• Császárkor
• Róma hanyatlása, bukása
• Római kultúra

Róma alapítása, eredetmondái: A itáliai félsziget közepén, Kr.e.753-ban alapították a latin törzsek. Az egyik eredet-monda szerint: Romulus és Rémus, Marsnak – a háború istenének ikerfiai – alapították Rómát. A gyermekeket egy anyafarkas nevelte fel, így Róma egyik szimbóluma lett a farkas. Egy másik monda szerint Hektor, trójai királyfi unokatestvére Aeneas alapította a várost aki az ostromlott Trójából menekült Rómába.

Róma 2 fontos jellemzője a kezdetektől: a folyamatos terjeszkedés hódító háborúkkal, és a romanizáció. ROMANIZÁCIÓ = a Róma által meghódított területeken a római kultúra, vallás és nyelv (latin) elterjesztése, utak építése és a Rómára jellemző értékrend illetve közigazgatás bevezetésével. (Gyakran a helyi vallásra "rátelepedve".)

Róma korszakai:

1. Királyság kora: Kr.e. 753 - Kr.e. 510 => Róma alapításától az etruszkok elűzéséig tartott
2. Köztársaság kora: Kr.e. 510 - Kr.e. 27-ig => Az etruszkok elűzésétől Augustus hatalomra jutásáig
3. Császárság kora: Kr.e. 27 - Kr.u. 476-ig => Augustustól a Nyugat-Római Birodalom felbomlásáig. Ez a korszak két további al-korszakra oszlik: Principátus korára (Kr.e 27 - Kr.u. 284) és Dominátus korára (Kr.u. 284 - 476)

A királyság kora (Kr.e.753-510): Alig néhány évtizeddel Róma alapítása után, a város a hódító etruszkok kezébe került. Összesen hét király váltotta egymást. A legelső Romulus volt, az utolsó három pedig: Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. Közülük a legjelentősebb Servius Tullius volt, aki a politikai jogok gyakorlását vagyonhoz kötötte. Az utolsó etruszk király hatalmát egy felkelés döntötte meg. Az etruszkokat elűzték Rómából, jött a köztársaság kora.

A köztársasági berendezkedés

Róma Kr.e. 510-ben az etruszkok elűzése után arisztokratikus köztársaság lett. Három társadalmi réteg alakult ki:

1. patríciusok (jó apától származók - előkelők)
2. plebejusok (köznép, latinul plebs)
3. cliensek (patríciusokat kiszolgálók)

Ami a hatalomgyakorlást illeti, Rómában három hatalmi pólus alakul ki, már a Krisztus előtti 6.században, az etruszkok utáni időkben:

• népgyűlés
• szenátus
• magisztratúrák, tisztségek

A legfőbb irányító szerv a népgyűlés volt, melyet kezdetben főleg csak patríciusok alkották. Később a népgyűlés átalakult (comitia tributa) területi és nem vagyoni alapú lett, így helyet kaptak benne a plebejusok is. A népgyűlés tisztségviselőket (magisztrátusokat) választott, és mellette egy szenátus működött. Így Rómát valójában három szervezet vezette: Népgyűlés, Szenátus, tisztségviselők.

Tisztségviselők Rómában (legtöbbjüket egy évre választották)

1. Consulok: a város legfőbb vezetői (olyanok, mint a görögöknél voltak az arkhónok) mindig kettőt választottak
2. Szenátorok: azok a legtekintélyesebb, legvagyonosabb patríciusok voltak, akik a 300 fős szenátust alkották. A szenátus megfelelője a görögöknél az Areioszpagosz (Árész dombi tanács). A szenátus határozatokat hozott (melyek egyenértékűek volt a népgyűlés törvényeivel).
3. Néptribunusok: a népgyűléseken és a szenátusban is a plebejusok érdekeit képviselték vétójoggal
4. Praetorok: legfőbb bírók, a consulokat is helyettesíthették. Később egy-egy provincia vezetői
5. Censorok: ők döntötték el, hogy a vagyonbecslések alapján kik lehettek szenátorok
6. Diktátorok: különleges helyzetekben (háborúkban) maximum fél évre diktátort választottak, aki egyedül dönthetett mindenben (azért csinálták, hogy meggyorsítsák a döntéseket)
7. Quaestorok: a pénzügyekért felelő tisztségviselők voltak
8. Pontifex Maximus: a legfőbb főpap Rómában
9. Aedilisek - olyan tisztviselők, akik valamilyen konkrét feladatkörben segítették Róma működését (aedilis curulis - vásárokért felelő aedilis, prefectus annonae - gabonaellátásért felelő aedilis)

Patrícius – plebejus harc (Kr.e. 494-367)

Miközben Róma terjeszkedni kezdett és háborúkat vívott a környező városokkal, a plebejusok is követelni kezdték, hogy ők is betölthessék a vezetői tisztségeket (consul, praetor, censor … stb). Kr.e. 494-ben kivonultak Rómából azzal a követeléssel, hogy ha nem lehet néptribunusok a gyűléseken, úgy saját várost alapítanak. Mivel a patríciusok rászorultak a plebejusok segítségére, hisz ők alkották a hadsereget, fokozatosan engedtek követeléseiknek,. Lassan fokról fokra lehetővé vált, hogy az egyes tisztségekben plebejusok is lehessenek.

• Néptribunusok lehettek jelen a népgyűléseken, és a szenátusban
• Lehetővé vált a patrícius – plebejus házasságkötés
• A plebejusok consulok is lehettek Kr.e. 367 –től
• A plebejusok Kr.e. 300-ra az összes többi tisztséget is betölthették
• Írásba foglalták a törvényeket (Tizenkét táblás tv-ek: Kr.e.451)
• Licinus és Sextius törvénye (Kr.e.367): maximálta, hogy mekkora föld bérelhető az államtól. Az ager publicus (közföld) elvben mindenkié, de sokáig csak a patríciusok részesedtek belőle, óriás birtokokat szerezve. A földtörvény lehetővé tette a plebejusok közföldekhez jutását is, mivel előírta: maximum 500 jugerum (230 hold) adható egyetlen polgárnak és mindenkinek joga van földet kapni.
• Létrejött a nobilitas (nemesség) a gazdag plebejusok és a patríciusok rétegeiből

Hódító háborúk

I.1.Róma alig 200 év alatt (Kr.e.343 - 167) birodalmat hozott létre, meghódítva a Földközi-tenger egész partvidékét. A hódítások 6 nagy háború nyomán zajlottak:

• 1.) Háború az etruszkok, kelták, gallusok ellen: Kr.e. 500-400 közt.
• 2.) Háborúk a Samnis városszövetség ellen: Kr.e. 343-290 közt
• 3.) Háború a rivális latin törzsek és városállamok ellen: Kr.e. 340-338
• 4.) Háború a dél-itáliai görög poliszok és Tarentum ellen: Kr.e. 275
• 5.) Háború a punok ellen: Kr.e. 264-201 közt.
• 6.) Háború a görögök-makedónok ellen: Kr.e. 215-167 közt.

A pun háborúk

Az Észak-Afrikában fekvő Karhago városát - a későbbi Pun Birodalom fővárosát - a föníciai Türosz hajósai alapították Kr.e. 814 –ben. Felemelkedése ezt követően kezdődött, és a Krisztus előtti 3. századra a Földközi-tenger legnagyobb kereskedő birodalma lett. Jól működő kapcsolatokat épített ki a görög városállamokkal, Egyiptommal, Föníciával és a Mediterránum szinte minden tengerparti államával.

Karthago jellemzői, összevetés Rómával: A punok államát egy kiváltságosokból álló kereskedő - ültetvényes (nagybirtokos) réteg uralta. Országuk nagyhatalmi státuszát egy fizetett zsoldos hadsereg tartotta fenn. Leginkább tengeri haderejük volt jelentős, hiszen jelentős kereskedelmi kapcsolataik miatt komoly flottával rendelkeztek és bevételeiket főleg a kereskedelem és az ültetvényes gazdálkodás adta. Róma ezzel ellentétben: a népgyűlés vezetése alatt állt (demokratikusabb módon működött), hadserege sorozott módon jött létre (a nép fiaiból), hadereje szárazföldön volt erősebb (nem a tengeren) és bevételeit, gazdagságát a folytonos hódításokból szerezte.

A pun háborúk a Krisztus előtti 3. századra létrejött ókori nagyhatalmak: Róma és az Észak-afrikai Karthagó népe - a punok - közt zajlottak. Az első pun háború tétje Szicília, Korzika és Szardínia szigeteinek birtoklása volt. Róma erős szárazföldi hadsereggel rendelkező köztársaság volt, mely az első pun háború kezdetére meghódította Itália egészét, és további hódításokra készült. 

Az első pun háború (Kr.e. 264-241): A Róma és Karthago közt fekvő Szicília szigetének egyik része a punoké volt, a másik a rómaiaké. A furcsa helyzet önmagában hordozta egy közelgő háború lehetőségét. A háború Kr. e. 264-ben kezdődött és 23 év után nagy római győzelemmel zárult. Oka: Róma a háború végére a tengeren is fölénybe került és kifejlesztette az úgynevezett csapóhidat, mellyel fontos tengeri csatát nyert az Aegates szigeteknél 241-ben. A harcok végére Rómé lett Szicília, Korzika és Szardínia is!

A második pun háború (Kr.e. 218-201): LINK A karthágói sereg Kr. e. 237-től Hamilkar Barkasz, majd Hasdrubal parancsnoksága alatt jelentős hódításokat hajtottak végre Hispániában. A karthágói sereg új főparancsnoka, Hannibál azonban átlépte az Ebro folyót is, mely afféle egyezményes  határvonalt képezett egy Rómával aláírt  megállapodás szerint. Kr. e. 219-ben elfoglalta Hispániában a Rómával szövetséges Saguntum várost, ami  végleg Róma megsértését jelentette és egy új háború kirobbanásához vezetett.

Hannibál Kr. e. 218-ban 100 000 főnyi seregével és 37 harci elefántjával Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult. Rómát meglepte az északról felbukkanó ellenség, gyorsan diktátort választottak (Quintus Fabius Maximust) és felkészültek a város ostromára. Hannibál azonban inkább Itáliát pusztította. Fontos ütközet volt a cannaei csata Kr.e. 216-ban, melyet Róma elveszített. A római hadvezér Cornelius Scipio ekkor cselhez folyamodott: átkelt Afrikába és a punokat saját hazájukban támadta meg. Válaszul a punok hazarendelték Hannibált. Végül Kr.e. 202-ben Zámánál a rómaiak döntő győzelmet arattak! Karthagó hadisarcot kellett, hogy fizessen, és elvesztette Afrikán kívüli birtokait.

Harmadik pun háború (Kr.e 149 - 146): Róma vezetője ekkor Cato (államférfi, történetíró, jogász, élt: Kr.e. 234 - 149, Róma nagy fejlesztője, előbb praetor, majd consul és censor. Cicero - aki 100 évvel élt később, a történelem első nagy szónokának tartotta)  A háború előzménye volt: a pun állam és a szomszédos Numidia háborúja, melyben Masszinissza numidiai király jelentős területeket vesz el Karthagotól. Erre válaszcsapásra készülnek a punok. Ekkor avatkozik be Róma, mely Numidia mellé állva, hadsereget küld Karthago elpusztítására (Cornelius Scipio fia vezeti). 

Karthagot végül a rómaiak lerombolják, az életben maradt lakosságát rabszolgának eladják, a város birtokainak egy részét Afrika néven provinciává szervezik.  

Makedónia és a Hellasz legyőzése

Róma a görögökkel majd 50 éven keresztül harcolt, 3 nagy háborút végigküzdve. Végül a harmadik makedón háború két nagy csatájában döntő győzelmeket arattak. A két nagy csata az első és a második Pydnai ütközet volt Kr.e. 168-ban és 146-ban. A rómaiak megtalálták a falanx harcmodor ellenszerét, a falanx feltörését és a görögök közelharcra kényszerítését. A görögök legyőzése után a rómaiak legyőzték a kis-ázsiai Pergamont (Kr.e. 133) majd a többi Hellenisztikus államot: Szíriát (Kr.e. 64) Egyiptomot (Kr.e. 30)!

Róma válsága, polgárháborúk kora

Válságtényezők Rómában:

1.) Gyakori volt a lesüllyedés: kisparaszti tömegeknél, kézműveseknél, akik elszegényedtek. Földjeiket többnyire gazdag birtokosok szerezték meg, akik így óriásbirtokok gazdái lettek. Óriásbirtok = latifundium. Ezeken rabszolgákkal dolgoztattak.

2.) Tömeges rabszolgaság megjelenése: Kialakult a klasszikus rabszolgaság (a patriarchális rabszolgaság helyett) A rabszolgák fajtái: házi rabszolga (cseléd), nagybirtokon dolgozó rabszolga, műhelyben dolgozó rabszolga (akiknek szaktudásuk is volt), gladiátorok (élet-halál harcot vívtak egymással a patríciusok szórakoztatására). Jelentős rabszolgafelkelések voltak: a Kr.e. 2 században Szicíliában, majd a legnagyobb felkelés: Spartacus vezetésével Kr.e. 74-71 közt zajlott.

Reformok Rómában Kr.e. 2. században

1.) Tiberius Gracchus (Kr.e. 133): Néptribunus volt, aki szerette volna ha a földtörvényt betartják (Licinus és Sextius törvénye Kr.e.367) és a gazdagoktól visszavett földterületekből a nincsteleneknek adnak. Ám a földosztást nem támogatta a szenátori rend, és meggyilkoltatták Gracchust.

2.) Caius Gracchus (Kr.e. 123): Szintén néptribunus volt, akit a néppárt egyik alapítójának is tekinthetünk. A néppárt földosztást, a szegényeknek olcsó gabona osztását és a romai polgárjog kiszélesítését akarta elérni. A szenátori rend ezúttal is ellenállt és fegyveres harcokat kezdett a néppártiakkal. Ez volt a polgárháború kezdete. Caius Gracchust is megölték.

3.) Pártok: Rómában 2 párt kezd kialakulni: a néppárt és velük szemben a szenátori rend, mely később az optimaták pártját alkotja.

4.) Marius reformjai (Kr.e. 100): A néppárt vezetője volt ő is (mint Caius Gracchus). Hétszer választották consullá. Jelentős hadseregreformot hajtott végre: a leszerelt katonáknak, akiket veteránoknak hívtak 16 évnyi szolgálat után birtokokat adományozott. Felfejlesztette a római haderőt.

5.) Itáliai szövetségesek háborúja (Kr.e. 90-88): A Róma körüli, Rómával szövetséges kisállamok lázadtak a város ellen, mert polgárjogot követeltek. Róma megosztotta őket, így tudott úrrá lenni a helyzeten. Végül minden szabad itáliai lakos római polgár lehetett.

Birodalommá válás: Miközben Róma polgárháborúkkal küzdött, birodalommá alakult. A hadsereg légiói sorra hódították meg Európa és Afrika vidékeit. A meghódított tartományokból provinciák lettek.

Polgárháborúk Rómában

Marius és Sulla polgárháborúja

1.) Polgárháború: Marius néppárti vezető volt, akit a népgyűlés támogatott Sulla pedig a szenátori rendet vezette és a szenátus támogatását élvezte. Kettejük közt véres polgárháború zajlott melynek során Róma is a harcok színtere lett. Végül Sulla győzött Kr.e. 82-ben.

2.) Sulla diktatúrája (Kr.e. 82-79): Sulla miután legyőzte Mariust, sorra leszámolt korábbi ellenfeleivel és mindazokkal, akik Máriust támogatták. Különböző ürügyekkel pereket kezdeményezett a Marius-hívek ellen. Az elítélteket száműzette. Ez volt a proscriptió. Kr.e. 82 -ben diktátorrá választották. Uralma alatt visszaszorította a népgyűlést és a néppártot, korlátozta a néptribunusok hatalmát. A szenátus befolyást viszont növelte.

Az első triumvirátus polgárháborúja (Kr.e.60)

A triumvirátus kifejezés jelentése: Három hatalomba felkapaszkodott személy szövetsége, a fontosabb tisztségek megszerzéséért és a birodalom felosztásáért.

Előzmények: A Spartacus vezette rabszolgafelkelést Kr.e.71-ben.

• A Spartacus felkelés egy capuai gladiátor-iskolában kezdődött egy Spartacus nevű trák gladiátor vezetésével.  Spartacus alig 78 társával a közeli Vezuvra menekült el, melyet körbevettek a rómaiak. Közben több száz fősre duzzadt a rabszolga-csapat. Kimenekülnek a csapdából éjszaka indákon leereszkedve meglepték a kiküldött római sereget. 
• Spartacus tervei: először észak felé menekülés. Ám az Alpokon nem tudnak átkelni. Ekkor délre indulnak, hogy a csizma orránál hajóra szálljanak. Közben 100 ezres létszámú lesz Spartacus serege
• Döntő csata: Silarus-folyó Kr.e. 71 (Brundisium közelében) Győz Crassus és Pompeiusz
• Keresztre feszítések a Via Appia mentén, 6 ezer rabszolga hal meg a kereszteken.

Crassus és Pompeius verte le, akik nagy vagyonuk miatt egyébként is Róma legnépszerűbb emberei közé tartoztak. Iulius Caesar szintén nagy vagyonra tett szert mint hispániai helytartó így összefogott velük. A három legnagyobb hatalmú római tehát létrehozta az első triumvirátust.

• Crassus
• Pompeius
• Caesar

Caesar: Arisztokrata származása ellenére kezdettől fogva néppárti volt, hármuk közül a legfiatalabb és legenergikusabb. Az első triumvirátus megalakulásakor volt épp 40, szemben a 46 éves Pompeiussal és az 54 éves Crassussal. Ekkor még pusztán a pontifex maximusi cím birtokosa volt, népszerűvé egyedül nagynénjének férje, Marius emlékének buzgó ápolása illetve Crassus által is támogatott, ám el nem fogadott Kr. e. 64-es földtörvényjavaslata tette. Kr. e. 63. – Kr. e. 60. között Hispania Ulterior helytartójaként nagy vagyonra tett szert, hazatérve pedig javaslatot tett Pompeius és Crassus kibékítésére.

Pompeius: Népszerűségét a kalózok elleni harccal és sikeres hadvezéri tetteivel alapozta meg (Pontosz, Arménia legyőzése, Szíria meghódítása) 

Crassus: vagyona, ételosztása tette ismertté és a tény, hogy fontos szerepe volt Spartacus legyőzésében

A triumvirátus célja:  A triumvirátust alkotó három vezető kezében legyen minden hatalom, mind legyenek consulok + a birodalmat felosszák egymás között. Casear kapta meg Gallia meghódításának jogát, Pompeiusé lett a birodalom nyugati fele, főként Hispánia Crassusé pedig a keleti rész lett (főleg Szíria).

A triumvirátus felbomlása: Caesar mivel meghódította Galliát, kiemelkedő népszerűségre tett szert. Pompeius ezt féltékenyen szemlélte, így összefogott ellene a szenátussal, elhatározta, hogy csapdát állít Caesarnak. (Közben meghalt Crassus Szíriában [Kr.e.53-ban]) A csapda lényege: Rómába hívatja a szenátussal Caesart, hogy elszámoltassa galliai ügyeiről (kihasználva, hogy épp lejár consuli méltósága és így mentelmi joga is). Caesar tudta: amint Rómába ér, Pompeius letartóztatja majd a szenátussal. Ha viszont légiók élén megy Rómába, törvényt szeg (hisz hadvezér nem léphet hadserege élén Rómába). Végül mégis hadsereg élén ment a fővárosba Kr.e. 49 január 10-én átlépve a Róma határát jelentő Rubicon folyót. Ekkor mondta híres kijelentését: "a kocka elvan vetve - Alea iacta est" 

Caesar katonákkal vonult be tehát Rómába, így Pompeius elmenekült előle. Kettejük közt a döntő csatára görög földön került sor Kr.e. 48 augusztus 9-én Pharszalosznál. Caesar győzött. Térkép: LINK

Caesar uralma (Kr.e.45-44.)

1.) Hatalmának jellege: katonai diktatúra. Megszerezte a diktátori kinevezést, mellette örökös consul, censor és imperátor is lett. A hatalom minden eleme a kezébe került. Mellőzte a a szenátust. Ez okozta vesztét.

2.) Szegényeket segítő rendelkezései: föld és gabona osztás, adósságok, lakbérek csökkentése, a bűnözés visszaszorítása (szigorúbb büntetésekkel)

3.) Polgárjogi rendelkezés: Caesar polgárjogot adományozott a provinciabelieknek

4.) Egyéb rendelkezések: naptárreform. parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). 

Végül túlzott hatalma miatt a szenátus ellene fordult, és megölték. Az összeesküvők vezetője: Brutus és Cassius volt. Caesar végrendeletében fogadott fiára és egyben unokaöccsére Octavianusra hagyat a hatalmat!

A második triumvirátus (Kr.e.43)

Caesar a hatalmat unokaöccsére Octavianusra hagyta, aki consullá neveztette ki magát

Közben Kr.e 43-ban megalakult a 2. triumvirátus, Caesar legfőbb követőiből annak érdekében, hogy megbosszulják halálát és biztosítsák a rendet a birodalomban. Tagjai: Octavianus, Antonius (Caesar fő hadvezére), Lepidus (szintén hadvezér).

A bosszúra Kr.e. 42-ben került sor, Philippinél ahol Antonius és Octavianus legyőzték a Caesar elleni összeesküvés vezetőit: Brutust és Cassiust.

A birodalom újbóli felosztása

Újra felosztják a Római Birodalmat: Antonius kapja a keleti részeket (Szíria, Egyiptom), Octavianus kapja a nyugati területeket (pl: Hispániát) és Lepidus az afrikai provinciákat. Lepidus félreállása után azonban a kettéosztottság lesz a jellemző.

Octavianus a szenátust meggyőzi arról, hogy Antonius a birodalom  kettészakításán fáradozik Egyiptomban. Végül polgárháború kezdődik Antonius és Octavianus közt. A döntő csatára: Actiumnál Kr.e. 31 -ben került sor! Tengeri ütközet volt a görög partoknál és Octavianus győzelmével zárult! A csatában Antoniust támogatta Egyiptom úrnője Kleopátra is az egyiptomi  hajóhaddal, ugyanis a megelőző években Antónius szerelme lett. A csata után Octavianus megszerezte a teljhatalmat, Antonius és Kleopátra pedig egy évvel később öngyilkosok lettek. (Előbb Antonius halt meg Alexandriában, Kleopátra karjai között, majd Kleopátra is, már mint Octavianus foglya. Az egyiptomi fáraónő kígyóval maratva meg magát, mely mérgeskígyót egy kosár fügébe rejzve csempésztek be hozzá szolgálói.)

Augustus uralkodása

1.) Octavianus ügyelt arra, hogy ne jusson Caesar sorsára, így fenntartotta a köztársasági formát, és színleg nem ragadta magához a teljhatalmat. Megkapta az Augustus jelzőt => fenséges, tiszteletreméltó.

2.) Rendszerét PRINCIPÁTUS -nak nevezték. Princeps => első polgár

3.) Hatalma arra épült, hogy sorra felvette és letette a különböző tisztségeket fenntartva a demokrácia látszatát ám valójában egyeduralmat épített.

Augustus császár, principátus, dominátus

Augustus teljhatalma: imperátorként a hadsereget is irányította, címei révén (pl. consul, diktátor, néptribunus) pedig a nép ura lehetett.

Állandó testőrgárdát hozott létre, és állandó hadsereget teremtett flottával

Építkezésekkel fejlesztette Rómát (vízvezetékek, gátépítések, tűzoltóság)

Megreformálta a közigazgatást (provinciák irányítása) => a frissen meghódított provinciákat császári irányítás alá rendelte, míg a régi provinciák maradtak a szenátus irányítása alatt.

Hódításokba kezdett, a birodalom határát a Duna-Rajna vonalig terjesztette ki.

A principátus rendszere 

a köztársasági formák színleg megmaradnak, miközben a valódi hatalom a princeps (azaz első polgár) kezében összpontosul

a princpes mindig azon jogkör alapján gyakorolja a hatalmat, amit éppen tetszése szerint felvesz, majd ha már nincs rá szüksége visszaad. (mármint a népnek)

a princeps imperátorként a hadsereg, és a hírhedt testőrgárda (pretoriánusok) feje

a principátus rendszerében a közigazgatást (provinciák irányítása) mindvégig kettős, vagyis birodalmi tartományok egy része– többnyire a frissen meghódított provinciák - császári irányítás alatt állnak, míg a régi provinciák megmaradnak a szenátus irányítása alatt.

A császárkor 

A principátus korának dinasztiái: Dinasztiákra tagolódtak Róma uralkodói:

• Iulius - Claudius dinasztia: Tiberius, Caligula, Claudius, Néró
• Flavius dinasztia: Vespasianus, Titus, Domitianus
• Antoninus dinasztia: Nerva, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius
• Severus dinasztia: a dinasztia legfontosabb császára Caracalla (Kr.u.211-217)

A Iulius - Claudius dinasztia fontos közigazgatási és adóreformokat hajtott végre. Később jött egy katona dinasztia (Apa és két fia: Vespasianus, Titus, Domitianus), ők voltak a Flaviusok. Uralkodásuk alatt (Kr.u. 69-96) alatt épült fel a híres római Colosseum (72-80 közt épült) és több hatalmas zsidó felkelést is ők vertek le Judeában (Kr.e.70). A felkelések véres leverése nyomán települtek szét a zsidók a különböző provinciákba. Diaszpórákat hoztak létre.

A Római Birodalom az Antonius dinasztia alatt, Trainaus és Hadrianus idején érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor válik római területté Dácia és Mezopotámia is.

Limes: határvonal őrtornyokkal, több helyen kerítésekkel a Római Birodalom körül. (Hadrianus hozza létre)

Lázadások, germán betörések: Először Caesar korában lettek rendszeresek. Később: Marcus Aurelius idején (Kr.után: 161-180) hatalmas germán támadások éri a birodalmat és germán lakosság is lázadásokba kezd. A markomann törzsekkel 7 évig kényszerül háborúzni a császár. (Germánok => népcsoport. Ide tartozó törzsek példáu: gótok, longobárdok, teutonok, frankok, vandálok ... stb)

Gazdasági helyzet: Számos provincia nagy fejlődésnek indul. A nyugati tartományok (pl. Hispánia) leelőzik Itáliát főleg a mezőgazdasági és ipari termelésben. Közben jelentős kereskedelem folyik az ázsiai területekkel is. Róma arannyal és ezüsttel fizet, így ez a két nemesfém kiáramlik a birodalomból.

Colonusok kialakulása: A birodalomban a rabszolgákon kívül már olyanok is művelnek földet, akik szabadok. Ők voltak a colonusok, akik bérlik a földet a patriciusoktól és gazdálkodnak rajta.

Római polgárjog: A Severus dinasztia nagy császára, Caracalla adja meg 212-ben a birodalom MINDEN szabad polgárának a római polgárjogot!

A dominátus rendszere

• A dominátus lényege: Amikor a birodalom gyengülni kezdett, Kr.után 284 -ben Diocletianus császár megszüntette a principátus rendszerét és helyette bevezette a dominátust! Ez nem leplezett hanem nyílt önkényuralmat jelentett hatalommegosztással. (DOMINATUS = egyeduralom, hatalommegosztással) Megszűntek a köztársasági keretek és a szenátus hatalma.
• Társcsászárok: Ebben a berendezkedésben a császár (dominus) egy társcsászárt választ maga mellé, akivel megosztja hatalmát. (Diocletianusnál ez a társcsászár Maximianus volt.) Majd mindketten további 1-1 alcsászárt tesznek meg segítőjükké. Így végül négyen irányítják a hatalmas birodalmat. Ez a TETRATRCHIA és DOMINATUS rendszere! Mindegyikük a birodalom adott részén irányítja a hadsereget, közigazgatást, pénzügyeket, bíráskodást.
• Reformok: A domintátus bevezetésével több reformot is végrehajtottak: például mozgékonyabbá és gyorsabban reagálóvá tették a limest örző hadseregeket + a provinciákat kettéosztották, így összesen 101 lett belőlük.

Constantínus (Kr.u.306-337): Székhelyét Rómából keletre, Byzantion városába költözteti, melynek neve innentől Constantin-város, azaz Konstantinápoly lesz (ma: Isztambul) Róma gazdasági jelentősége innentől csökkenésnek indul, Konstantinápoly egyre inkább átvesz minden szerepet. Hatalmas fejlődésnek indul és a birodalom súlypontja keletre tevődik!

A kereszténység terjedése

A kereszténység megítélése (Róma szempontjából) Jézus kora után 4 korszakra tagolódik: üldözött státusz, eltűrt státusz, szabad vallásgyakorlat, államvallássá tétel. A Jézus utáni 3 évszázadban jut el oda tehát Európa, hogy egy üldözött vallásból a birodalom államvallása legyen. A kereszténység terjedésének fontos évszámai:

• 313 - Milánói Edictum
• 325 - Niceai zsinat
• 391 - Államvallássá alakulás
• 395 - Kettészakadás (1054 - vallási kettészakadás, skizma)

Milánói Edictum: Constantinus császár szabad vallásgyakorlatot ad rendeletében a birodalomban élő keresztényeknek.

Niceai zsinat: A legfontosabb főpapi tanácskozás Constatinus idejére esett. A zsinat kanonizálja a keresztény dokumentumokat, eldöntve , hogy mely iratok, evangéliumok kerülhetnek a kereszténység hivatalos dokumentumai közé. Az el nem fogadottak a gnosztikus iratok. A zsinat állást foglalt abban is, hogy az arianizmus nem kerülhet az elfogadott anyagok közé. Arius püspök irányzata Jézus isteni voltát nem fogadta el. Szentháromság vita. 

Kettészakadás: I. Theodosius császár halála után a birodalom két fiára szál: Arcadius és Honorius teljesen különálló területek felett uralkodnak. Létrejön a Nyugat-Római Birodalom és a Kelet-Római Birodalom (ennek neve később Bizánci Birodalom lesz [fennáll egészen 1453-ig]) Később 1054-ben aztán vallási szempontból is megtörténik a kettészakadás: keleten megmaradnak az őskeresztény elvek görög-keleti egyházként, a nyugati rész viszont Róma központtal a katolicizmust követi.

A Nyugat-Római Birodalom bukása

Kr.u. 375-bena kínai vidékekről érkezű hunok átkelnek a Volgán és megindulnak Európa felé. Ez lesz innentől a népvándorlás kora. Dominószerű folyamat volt, mivel a dél-orosz sztyeppén germán törzsek egész sorát késztették vándorlásra.

A népvándorlás hatása Rómára: egyes törzsek békésen bebocsátást nyertek mind a keleti mind a nyugati birodalomba, ám letelepedésükkor felkelések, lázadások történtek. Erre példa 378-ban a hadrianopolisi csata (Balkánon). A Kelet-Római Birodalom az első határátlépések után stratégiát vált és lezárva határait nyugatra irányítja tovább az érkező germánokat.

 Összeomlás nyugaton:

• A Nyugat-Római Birodalom lakosság-összetétele jelentősen megváltozik a IV.-V.századra (elgermánosodás)
• A letelepedett germánok nyugaton egyre nagyobb önállóságot szereznek maguknak, végül már önálló királyságokat követelnek. Legjelentősebb germán törzsek: frankok, gótok, longobárdok, burgundok.
• A hunok és a rómaiak döntő összecsapása 451-ben Catalaunumnál Attila hun fejedelem és Aetius római hadvezér között történik. Bár a csata döntetlen közeli, az ütközet után a hunok visszaszorulnak, majd Attila halálával (453) birodalmuk is bomlásnak indul. A csata római hadvezére is meghal 454-ben.
• Ravenna és Róma is elesik. 455-ben a vandálok dúlják fel, 476-ban pedig Odoaker elűzi az utolsó római császárt, Romulus Augustulust.

A római civilizáció 

•  A római jog: I. Justinianus bizánci császár idején, 529-ben rögzített joggyűjtemény neve: Corpus Iuris Civilis.
• Latin nyelv és írásbeliség: a korabeli időszak világnyelve lett a latin és később a középkorban is a műveltség illetve nemzetközi diplomácia és egyház nyelve
• Városi közművesítés és utak: Róma volt az első közművesített város, római vízvezeték-rendszer
• Városi élet: amfiteátrumai közül legjelentősebb a Colosseum. A középületek legjelentősebbjei a Forum Romanum területén, azaz Róma főterén voltak, mint a Curia Hostilia (szenátus helye) és a Vesta templom. Fontos volt még a Circus Maximus aréna (kocsiversenyek színtere)
• Pannónia: A mai Dunántúl területe. Meghódítása: Kr.e.10-ben történt. Majd megkezdődik a romanizáció. Savaria (Szombathely), Scarabantia (Sopron), Aquincum (Óbuda), Vindobona (Bécs), Sopianae (Pécs). Jelentős provincia lesz, amit jelez, hogy egyik helytartójából császár lesz (Septimus Severus - Kr.u. 193)
• Szónokok, államférfiak: Cato, Caesar, Augustus, Ciocero (szónok), Antonius